kerecsensólyom

Hazai előfordulás
A monitoring adatok és a telemetriás vizsgálatok alapján elsősorban a Duna–Tisza közére és a tiszántúli nagy kiterjedésű mezőgazdasági területekre jellemző. A költőpárok általában egész évben fészkelőterületük környékén tartózkodnak, de télen, táplálékhiány esetén kedvezőbb élőhelyeket választanak. Ebben az esetben előfordul, hogy a Partiumban, a Vajdaságban, vagy akár Dél-Európában telelnek. A fiatalok kirepülés után elsősorban az alföldi területeken kóborolnak, októberben vagy novemberben egy részük szintén Dél-Európába, másik részük Észak-Afrikába húzódik.

Időbeli előfordulás
Kis számban egész évben előforduló faj. A párok jelentős része télen is a fészkelőhelyen marad. Korán kezd költeni. Időjárás függvényében a tojásrakás március közepétől április közepéig tart. A fiatalok június elején repülnek ki, de néhány hétig még a fészkelőhely környékén tartózkodnak. A MAP-felmérés adatai alapján leggyakrabban szeptember és december között lehet vele találkozni, ami a fiatalok diszperziójával függhet össze.

A hazai fészkelőállomány nagysága
A több évtizedes természetvédelmi munka eredményeként 2019-ben 152 fészket foglaló kerecsensólyom-párt és 347 kirepült fiatalt figyeltek meg. Ez alapján az országos állományt 152–168 párra becsülték.

Természetvédelem
Az MME kerecsensólyom-védelmi programja 1974-ben kezdődött. Ekkor még csak az ország egy részére, majd 1980-tól az egész területére kiterjedő rendszeres monitoring tevékenységnek köszönhetően pontos állomány és költési sikeresség adatok állnak rendelkezésre. A Kárpát-medencében költő kerecsensólymokat egy állománynak kell tekinteni, ezért a faj védelmét a környező országok szakembereivel egyeztetve célszerű végezni. A kiemelt veszélyeztető tényezők közé sorolható az áramütés, az élőhelyek csökkenése, a zsákmányállatok (elsősorban az ürge és a hörcsög) mennyiségének csökkenése, a mérgezés, a vezetékkel való ütközés, a közvetlen emberi zavarás és lelövés a kóborlás, telelés során. Az egyik legfontosabb pusztulási ok a középfeszültségű szabad légvezetékek tartóoszlopaira ülő kerecsensólymokat érő áramütés, amelynek megszüntetése érdekében madárbarát oszlopfej-szerkezetek elterjesztése a cél.
A kerecsensólymok elsősorban más madarak elhagyott fészkeit foglalják el, amelyek költési időben gyakran leszakadnak. Ennek megelőzése érdekében egy speciális mesterséges fészket fejlesztettek ki, amelyet a sólymok szívesen elfoglalnak. Ezen, nagyfeszültségű villamos távvezetékek tartóoszlopaira kihelyezett költőládák alkalmazásának köszönhetően olyan tájegységeken is megtelepedtek, ahol korábban a fészkelési lehetőségek számukra korlátozottak voltak és az alföldi területen ma már döntően ilyen helyeken költ az állomány. A hegylábi legelők és az ott élő ürgék eltűnésével a hegyvidéki kerecsenpárok 2006-ra teljesen eltűntek. Az állomány emelkedéséhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy a sikeres költések érdekében (a korábban gyakori fészekkifosztások és az emberi zavarás elkerülésére) az 1977–2007 közötti időszakban összesen 102 fészekőrzést szerveztek a szakemberek. Ezekből összesen 238 fiatal repült ki, amelyek jelentős mértékben növelték a Kárpát-medencei kerecsensólyom-állományt. Magyarországon tradicionális solymászmadár volt, de a védelmi célok elérése érdekében jelenleg nem engedélyezhető solymászati célú tartása, tenyésztése. A faj európai állományának jelentős része Magyarországon él, ezért a faj megőrzése a hazai természetvédelem egyik kiemelt feladata.

Forrás: Bagyura J., Prommer M. & Szitta T. 2022. Kerecsensólyom. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 449–450.